Romain Rolland: Jean-Baptiste Lully

Erkölcsileg ismerjük - elég rossz oldalairól. Tudjuk, hogy minden tehetsége ellenére sem érte volna el azt a kivételes helyzetet, amelyet elfoglalt, alacsony intrikák nélkül s a bohóckodás és alantas hízelgée keveréke nélkül, amelyek legalább oly nagymértékben sezrezték meg neki a király pártfogását, mint a muzsikája. Tudjuk milyen ravaszságokkal foglalta el Perrin-nek és Cambert-nek, a francia opera megalapítójának helyét s árulta el Moliére-t, akinek társa és barátja volt. Jól járt azzal, hogy Moliére hirtelen meghalt: mert Lully nem lett volna győztes abban a harcban, amelybe meggondolatlanul kerveredett bele. Később ugyan szerencséjére nem elett meg vele többé, hogy ilyen kemény ellenfélnek szaladjon neki...