Ötödfélszáz énekek. Palóczi Horváth Ádám dalgyűjteménye az 1813. évből

Pálóczi Horváth Ádám »Ó és Új, mint-egy Ötödfél-száz Énekek, ki magam csinálmányja, ki másé« című, 1813-ban lezárt, kéziratos énekgyűjteménye központi jelentőségű forrása a magyar zenetörténetnek és a magyar népköltés történetének egyaránt. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában őrzött tisztázati példányát és újabban előkerült további sajátkezű másolatait, Toldy Ferenc óta sokszor ismertették, közöltek belőle kisebb-nagyobb szemelvényeket, de a teljes gyűjtemény kiadása melyet az arra illetékesek jónéhánya régóta sürget mindmáig késett.
A teljes gyűjtemény kritikai kiadása elsősorban a zenetörténet és a népzenekutatás, de nem kevésbbé az irodalomtudomány és a népköltés kutatásának tekintetéből tovább már nem halogatható becsületbeli adóssága a haladó magyar tudománynak, régibb énekes költésünk legszorgalmasabb gyűjtőjével, Pálóczi Horváth Ádámmal szemben. Az irodalomtudomány nevében Horváth János már 1927-ben megállapította: »Bár szétszórtan sokat közzétettek gyűjteményéből, nagy az a része, mely nem az ő csinálmánya, hanem »másé«, végeredményben a népé, a magyarságé: mind a mai napig nincs, önálló kiadványban közzétéve (A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Bp. 1927. 88. 1.).
Alig szorul bizonyításra, hogy a magyar zenetörténet kevés emléke között még inkább kiemelkedik Horváth Ádám kótás gyűjteménye, eladdig példátlan gazdagságával és sokoldalúságával.