Ludwig van Beethoven: Symphonie. Nr. 5 c moll. Opus 67

A zeneköltő feltehetően nyomban az Eroica után belekezdett a c-moll szimfónia komponálásába, számos vázlatot készített, majd váratlanul abbahagyta ezt a munkát, és megírta a B-dúr szimfóniát, amely ily módon szimfóniái sorában a negyedik helyre került. Az V. szimfónián tehát tulajdonképpen négy esztendeig, 1804-től 1808-ig dolgozott Beethoven. A munka java részét 1807-ben végezte. A szimfónia bemutatója 1808. december 22-én zajlott le a Theater an der Wien-ben rendezett monumentális szerzői est („akadémia") keretében, amelynek műsorán az V. és VI. szimfónia, a C-dúr mise néhány tétele, a G-dúr zongoraverseny, egy ária és a Karfantázia szerepelt. A szimfónia ajánlása ugyanannak a Razumovszkij grófnak szól, akinek nevét az 59-es opusz-szám alatt összefoglalt három vonósnégyessel tette halhatatlanná a zeneszerző.
A szimfónia létrejöttének e hosszú folyamata időt és lehetőséget nyújtott az alkotónak ahhoz, hogy a mű koncepcióját végérvényesen kialakíthassa magában. A vázlatok arról tanúskodnak, hogy ezzel a darab elején még nem volt tisztában. Az anyaggal folytatott küzdelem során derenghetett fel benne a „Sors-szimfónia" eszméje és a négy tétel keményveretű egységének gondolata. Bár Beethoven szívesen űzött gúnyt azokból, akik műveinek mondanivalója iránt okvetetlenkedve érdeklődtek nála, a c-moll szimfónia első ütemeihez fűzött szavait („Így kopog a sors az ajtón") komolyan kell vennünk.