Veress István: Ember az állatban. Majmok könyve

Izgalmas és sajnos tragikusan végződő kísérletet folytatott az 1960-as évek elején H. L. Rheingold állatkertben élő galléros páviánokkal. Megfigyelte, hogy etetésnél mindig a „főnök” - egy öreg hím – nyúl az ételhez, és csak miután jóllakott, merészkedtek oda a többiek. Külön zárták a hatalmas hímet, és először az „alattvalóknak” adtak enni...
A majmok eleinte aggódva méregették a szomszédos ketrecben dühöngő vezért, de amikor rájöttek, hogy védi őket a rács, elfogyasztották a táplálékot. Ha már a csoport jóllakott, természetesen a „főnök” is megkapta a maga adagját. Néhány hét múlva azonban az öreg hím váratlanul elpusztult. A boncoláskor kiderült, hogy kimúlásának oka: szívinfarktus!
Ebből a már-már anekdotának hangzó, ám valóban megtörtént esetből is levonhatjuk a következtetést: a páviánok ugyancsak emberszabásúak...