Kis etológia

Az állatok életének megfigyeléséből még jóval a tudományos vizsgálatok előtt megfogalmaztak egy általános felismerést, hogy a különféle fajok egyedei számos olyan magatartásformát mutatnak, amelyek a faj valamennyi példányán azonos módon nyilvánulnak meg. A táplálékszerzésnek, ivadékgondozásnak, a szociális viselkedésnek a közös, a fajra többé-kevésbé jellemző formáit nevezték ösztönös viselkedésnek.
Az ösztönös viselkedés mechanizmusáról – a megfelelő genetikai és idegélettani ismeretek híján – nagyon sok misztikus, tudománytalan nézet terjedt el. Általában úgy vélték, hogy e magatartásformák létrehozója – az „ösztön” – valamiféle belső hajtóerő, amelyet nem lehet és nem is érdemes tanulmányozni. Emiatt az ösztön nem vált tudományos fogalommá: még ma is hiányzik a pontos, mindenki által elfogadható meghatározása, noha többé-kevésbé valamennyien tudjuk, miről van szó, ha említik. Darwin munkássága – az evolúció elméletének kidolgozása – és a genetika kifejlődése tette lehetővé, hogy az állatok viselkedését természettudományos alapokon vizsgáljuk és magyarázzuk.