Afrika, a világforgalom jövendő országútja és a földkerekség legnagyobb éléstára", mindenkor izgató célja volt a világjáróknak és kutatóknak. Szegénysé günk szomorú bizonysága, hogy oly kevés magyar utazó vehette ki részét a népek évszázados versenyé ben, amely egyre több és több fényt derít a „sötét" világrész rejtelmeire. Magyar László és Teleki Sámuel nevein keresztül egyenesen Torday Emilhez vezet a magyar Afrika-kutatók rövid névsora, hacsak ide nem számítjuk az oroszlánvadászokat és szerencsevadászokat, közöttük a kalandos életű Benyovszky Móricot, aki, a XVIII. században királyságot alapított - Madagaszkár szigetén.
Ki tudja, ha Magyar Lászlónak megadatik, hogy hazakerüljön s a hazai földből Európa földjéből új erőt merítve térjen vissza Afrikába: nem nött vol na-e belőle olyan világraszóló fölfedező-utazó, akinek a nevét ma a nagyok mellé jegyzi föl a nemzetközi tudomány. A végzet úgy akarta, hogy az első magyar Afrika-utazó nélkülözésektől, betegségtől, csalódásoktól és küzdelmektől megörölve, álmainak földjén fejezze be hányatott életét.
Kevés híja, hogy Torday Emilt is utol nem érte ugyanez a sors...