Mark Twain (Samuel Langhorne Clemens): Emlékek, gondolatok

Mindig izgalmas az író alkotóműhelyébe pillantani, meglesni, hogyan készül a mű a gondolat első felvillanásától végső formájáig. És a Mark Twain típusú, nem elméleti írónál különösen érdekes megkeresni az érzések, a világnézet fő szálait. A kép, ami e naplójából, leveleiből, önéletrajzából összeválogatott kötetből kirajzolódik előttünk, sok tekintetben különbözik a közismert Mark Twain portrétól: markánsabb, indulatosabb és kétségbeesettebb annál. Mark Twain, akit a monopolizálódó Amerika mindjobban elkeserített, úgy érezte, hogy a keserű és kegyetlen ítéletet az emberi társadalomról nem mondhatja el műveiben, csupán magánleveleiben és naplójában. A két szemlélet között egyébként nincs szakadék; ami itt nyersen szakad ki, az a művekben tisztán és rendezetten áll elénk, s az egész, az amerikai irodalom egyik legnagyobb írójának mélyen emberi vallomása az életről, hazáról és társadalomról.