Mark Twain (Samuel Langhorne Clemens): Tamás urfi csinyjei és kalandjai

"- Tom! . . .
Néma csönd.
- Sawyer Tamás! . . .
Megint néma csönd.
- Hol lehet az a fiú? . . . Nem jössz elő mindjárt, te haszontalan?
Póli néni haragosan föltolta homlokára a pápaszemét, hogy jobban lásson, és szétnézett. De hiába tekintgetett jobbra-balra, Tamás úrfinak sehol nyoma sem volt.
- Ha megcsíplek, lesz hadd-el-hadd! .. - dörmögte magában mérgesen.
Majd lehajlott, s a seprő nyelével irtózatosan dörömbölni, hadonászni kezdett az ágy alatt. Ennek azonban nem lett más eredménye, mint hogy a macska rémséges nyávogással kiugrott az ágy alól, s menekült az ablakon át.
Pedig úgy rémlett, hogy ide bújt be az a gaz fickó!...
Póli néni letette a seprőt a sarokba, s a szoba küszöbéről nagyokat kiáltott a kertbe:
- Hahó, Tom!...
Semmi felelet." 

Az elülső borító sarka letört. A hátsó borító a hajtás mentén beszakadt.