A muszlim gondolkodástörténet óriása, Ibn Khaldún volt az, aki Bevezetés a történelembe (Al-Muqqadima) című művében a világról való ismeretszerzés több fajtáját különböztette meg. Ennek legalacsonyabb szintje szerinte az érzékelés útján történő tapasztalatszerzés, mely nem csupán az emberre, hanem más élőlényekre is jellemző. Az embernek azonban gondolkodó képesség is megadatott, amely „azokkal a képekkel foglalkozik, amelyek túl vannak az érzéki észlelésen és azon a tevékenységen, amelyet az ész végez azokkal az analízis és a szintézis során. Erre, a gondolkodás képességére Ibn Khaldún szerint akkor tesz szert az ember, ha az „állati jelleg” már teljesen kifejlődött benne. Ezen belül leírta a megkülönböztető, a tapasztalati és az elmélkedő értelmet. Művében az emberi értelemből eredő (caklijját) tudást elkülönítette attól, amelyik a hagyományokból származtatható (naklijját). Ez utóbbi esetében nincs helye az értelemnek, ezt a fajta tudást egyszerűen tovább kell adni nemzedékről nemzedékre (kivéve azokat az ismereteket, melyek tartalmának vallásos alapelvekhez való kapcsolódása csak analógiás úton érthető meg). A tudás átadása véleménye szerint külön mesterség (szináca), ahhoz tehát nem ért bárki. A diákoknak fokozatosan, szellemi képességeikhez mérten kell „adagolni” az ismereteket, és törekedni kell a beható (nem rövidített vagy tömörített, nem felszínes) ismeretszerzésre. Ibn Khaldún is síkraszállt a sokszínű tudásanyag elsajátításáért, ennek előmozdítása érdekében ő is készített egy, a tudományok hierarchikus rendszerét bemutató leírást.
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Antropológia kategória termékei
Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe
Fordító:
Kiadás:
Budapest, 1995
Kiadó:
Kategóriák:
Antropológia Művelődéstörténet Egyetemes történelem
Terjedelem:
634 p.
Kötésmód:
papír
ISBN:
963379076x
tartalom:
leírás:
Ragasztott kötése elengedett, kb. 50 oldal elválik a könyvtesttől.