Tolnai világtörténelme II. kötet. Az ókor keleti népeinek története

Az ókor keleti népeinek története alkotja a világtörténet hajnalát.
Évezredek hosszú sora mult el, mióta az ember megjelent a Földön, Talán ötvenezer, talán százezer év is lepergett azóta. talán még több. Mortillet francia tudós kétszázharmincezer évre becsüli az emberiség multját. Mások még többre. A legmerészebben számító tudósok ötszázezer évre.
Ebből a hosszú időből azonban nem ismerjük csak néhány utolsó ezer év történetét. Ezt is hiányosan. Annál hiányosabban, hézagosabban, minél nagyobb a visszafelé vett évek száma.
A világtörténetnek ez a kötele öt-hatezer év történetét markolja össze, a legrégibb történeti eseményektől kezdve a görög nép történetéig, Krisztus születése előtt ötszázig. Sokkal hosszabb, körülbelül háromszor annyi időt pergeti le előttünk a történet lassan derengő, hajnali fényénél mint a világtörténelem következő többi kötetei együttvéve, amidőn a történetírónak nem a föld alá temetett romokból kell már kicsákányoznia a multat, hanem nappali világosság mellett dolgozhat.
Legalább tizenkét-tizenötezer évre tehető, hogy az ember felhagyott a legkezdetlegesebb életformával, a nomád-élettel, az örökös kóborlással a zsákmány után és kezdett megtelepedni a föld termékenyebb területein. Lazán összefüggő csoportokba, törzsekbe tömörült s kezdetleges szerszámaival hozzálátott a föld megmíveléséhez. De a magasabb fokú művelődés, a szerves állami élet nyomai csak Kr. e. öt-hatezer évvel bukkannak föl.
A tudomány nagyszerű erőfeszítéseket tett annak a kinyomozására, hogy hol indult meg a földön legelőször az emberi művelődés. A történelem legrégibb kibetűzhető emlékei azonban nem adnak biztos választ. A kérdés máig sincs végérvényesen eldöntve.