Elfogy a magyarság? A Nyugat ankétja 1933-34

„Egy hosszabb Tolna megyei rokonlátogatás, majd baranyai tartózkodás után 1933 nyarán tértem meg Pestre a dunántúli magyarság kipusztulásának, a most már nagynémet irányítású hazai németség előretörésének és elszakadási törekvésének hírével; azzal a tanulmánysorozattal, amely a Nyugatban megjelenve országos vitát s figyelmet keltett, s még az ország határain túl is visszhangot kapott.
A dunántúli magyarság elsorvadásáról, az egyke és a nagybirtok átkáról esztendőkkel előttem már Kodolányi is írt; a német terjeszkedést s a disszimilálódás veszedelmét pedig Szabó Dezső, amióta csak az irodalmat harctérnek nyilvánította, a legjobb golyóiként lődözte. Miért tett mégis az én higgadt, egyáltalán nem egy nagy nép, hanem csak annak hódítási merénylete ellen írt beszámolón, olyanféle hatást, mint a tűzoltókocsi szirénája?
Mert a szomszédban a nemzeti szocializmus, a német faji felsőbbség tüze akkor már a hatalom edényében lobogott. A „Herrenvolk” a német faji felsőbbség eszméje természetszerűen ébresztette föl a szolgasággal fenyegetett népek nemzeti érzését, vagy legalábbis annak a rétegnek az érzését, amely a nemzetet képviselte, s mintegy bőr módjára látható egységbe fogta.”
(Illyés Gyula: Visszapillantás)
 

Gyakorlómunka, könyvárusi forgalomba nem kerül.