Vilcsek Béla: A telített pillanat

Vilcsek Béla kitűnő irodalomtörténeti és irodalomelméleti könyvek szerzője ebben a munkájában egyszerre érvényesíti irodalomtudományi ismereteit a művek értelmezésében, megközelítésében, továbbá mozgósítja irodalomtörténészi jártasságát egy-egy alkotás folyamatba illesztésével.
A kötetben a holnapos-nyugatos nemzedék tagjainak dráma és színház iránti vonzódásáról, József Attila esztétikai nézeteiről, Babits Mihály és Radnóti Miklós kései költészetéről ír, áttekinti Faludy György, Hubay Miklós, Gérecz Attila, Nagy Gáspár munkásságát, értelmezi a nyolcvanas évek elején pályájukat kezdő, úgynevezett arctalan nemzedék képviselőit (Petőcz Andrásig, Turczi Istvánig és Zalán Tiborig), foglalkozik különböző művek és életművek recepciójával, az elmúlt században vagy napjainkban született prózai, lírai és drámai alkotások értelmezésével.
Nem egyszerűen az ő személyes irodalomtörténete ez a könyv, még csak nem is a korosztályé, hanem a kettős kötődés okán rendkívül izgalmas olvasmány a korábban megjelent és az új tanulmányokból készült válogatás. Dokumentálja, miként érvényesül egy-egy műfajtörténeti felismerés napjaink alkotói esetében, hogyan él tovább az irodalomtörténeti hagyomány, miként alakul az irodalmi alkotásokról készült értelmezések sora az utóbbi években. Jelzi, hogyan alakul ki egy-egy befogadói iskola gondolatrendszere, hogyan lehet a megalkotott fogalmakkal művekhez közeledni, milyen viszonyba kerül a mű és az értelmező e találkozás során.
Vilcsek Béla azon irodalomtörténészek és kritikusok egyike, akik magát az irodalmat vizsgálják, az irodalomtörténeti és az irodalomtudományi tudása pedig nem keresztezi vagy béklyózza felismerésüket, hanem újabb szempontokat ad a mű olvasatához.

Vilcsek Béla dedikációjával.