“A Szentivánéji álom nyitányát Mendelssohn tizenhét éves korában írta; Shakespeare vígjátékának teljes kísérőzenéjét másfél évtizeddel későbben komponálta, s ezt 1843-ban mutatták be. A mű lényegét – a shakespeare-i tündérvilág illúziót keltő ábrázolását – már szinte gyermekként sikerült a zeneszerzőnek megragadnia: a remekmívű nyitány ezt a tündérvilágot valóban egyedülálló zenekari színekkel, gazdag ritmikus fantáziával kelti életre. De a kísérőzene többi részlete is – hangversenyeken tetszés szerint válogatnak a tételekből – pompásan eltalálja a mesevilág hangját. A szvit legnépszerűbb tétele a virtuóz Scherzo, amely ismét a tündérzenék Mendelssohn által megteremtett intonációját képviseli; de emlékezetes momentuma a kísérőzenének a holdvilágba borult erdő édesen vágyódó éji dala, a Notturno is; a Nászindulóhoz nem kell kommentár, Theseus és Hyppolita esküvőjén éppoly tökéletes hatást kelt, mint a valóságos házasságkötések alkalmával. A Kézművesek tánca című tétel a nyitányból ismert zenei anyagot használja fel ahhoz a bergamasca tánchoz, amelyet a komédia szereplői Pyramus és Thisbe jelenetének előadása után járnak. A kísérőzene két tételében női kar is megszólal, mindannyiszor a tündér-álomvilág érzékelőjeként.”
Pándi Marianne: Hangversenykalauz