Anu Kippasto, Nagy Judit: Észt nyelvkönyv

Az utóbbi években megnőtt az észt nyelv iránti érdeklődés Magyarországon, és a magyar egyetemeken egyre bővült az észt nyelv oktatása. A nyelvtanulók azonban kevés kézi- és nyelvkönyvet vehettek a kezükbe. Lavotha Ödön Észt nyelvkönyve (Tankönyvkiadó, Budapest 1960) ma már a könyvtárakban is ritkaságnak számít és a nyelvet gyakorlati szinten elsajátítani kívánó nyelvtanulóknak kevés segítséget nyújt. Jakó Géza Észt-magyar-orosz nyelvkönyve (Valgus, Tallinn 1973) szintén nehezen hozzáférhető, és leginkább a haladó nyelvtanulók forgathatják haszonnal mint szótárt és tematikus szójegyzéket. Anu Nurk és Pusztay János Észt-magyar kisszótára (Savaria University Press, Szombathely 1993) régóta várt és fontos kézikönyv az észt nyelvvel foglalkozók számára. Ez a nyelvkönyv elsősorban a tudományegyetemeken észt nyelvet tanulók számára készült, de tanári segítség nélkül, önállóan is forgathatják az érdeklődők. Hangtani bevezetőt, tizenhárom leckét, nyelvtani összefoglalót, észt-magyar, valamint magyar-észt szójegyzéket tartalmaz. Az egyes leckék rövid nyelvtani vázlattal (GRAMMATIKA) kezdődnek, melyben számok utalnak arra, hol találja meg a nyelvtanuló az adott jelenség bővebb magyarázatát a nyelvtani összefoglalóban.
Az olvasmányok a mindennapi élethez kapcsolódó témákat dolgoznak fel, így belőlük elsajátítható a mindennapi élethez kapcsolódó alapszókincs. Az olvasmányt egy "Jól jegyezd meg!" (PANE TAHELE!) elnevezésű rész követi, mely sajátos kifejezésekre, az észt és a magyar nyelv közötti különbségekre és más megjegyeznivalókra hívja fel a figyelmet.

Nagy Judit dedikációjával.