Horváth Gita: Pöpöpapa és a kutyákok

A Gyíkzöld-hegyek kellős közepén, hol volt, hol nem, volt egyszer egy hegyes erdészház. Annak a hegyes erdészháznak bizony olyan hegyes volt a teteje, hogy majd az eget verte. Annak a hegyes erdészháznak mind a két oldalán, az egyiken is, meg a másikon is, volt két hegyes kutyaház. Pöpöpapa, az öreg erdész nehezen lett volna meg ebben a hegyes erdészházban hűséges barátja, a lepényfülű, pálcafarkú, örökké izgő-mozgó, sárgás színű, hosszú lábú vizsla nélkül. Pöpöpapa és Bonifác nem lett volna soha boldog, ha nem költözik hozzájuk Piszke, a csillagmellényes, fényes szemű, pajtás után vágyó puli. És Piszke? Ő is boldogtalan lett volna a szőke copfos, vidám szívű Ribizke nélkül, aki pedig Pöpöpapa unokahúga volt. Erről a hegyes tetejű erdészházról, mindkét oldalán a hegyes kutyaházról és a négy vidám, jószívű barátról szól Horváth Gitának, a Puli-mese szerzőjének újabb kedves mesekönyve. A mesét Würtz Ádám illusztrálta.