Nagy Lajos: Pincenapló

"Kínzó hangulati tartalmuk talán csak azoknak az elsötétítési gyakorlatoknak volt, amelyek a háborút megelőzték. Valóságos veszély hiányában akkor még a képzeletünk működött. Játszott az iszonyat képeivel. Kinek-kinek lelkében megmozdultak az elfelejtett, mégis élő és gyötrő hatású gyermekkori emlékek. Később, amikor már megjelentek fölöttünk a halálthozó gépek, a képzelet működése elhalványult, talán meg is szünt és az értelemnek kellett feszülnie: Mit kell most tennünk? [...]
Menekülni, menekülni! Akinek esze van és meg teheti, még idejében elhagyja ezt az átokverte földrészt, melyen a gonoszság nyugtalanságával nyüzsög az emberféreg s a világtörténelem eddig volt legnagyobb gazságát készíti elő, hangyaszorgalommal és iszonyú szakértelemmel. A nagy szándék alkatelemei vagyunk mindannyian s naponként művelkedünk az önmagunk elpusztításán. Mit ér az én irtózatom és megvetésem, ez a passzív rezisztencia?
De hová lehetne innen menekülni? Más földrészre, Délamerikába, Fokföldre, sietve, addig, amíg nem késő. Mert a próba után jönnie kell a végzetes valóságnak. Próba! Kipróbálják magukat az emberek. Hogy elég gonoszak-e és elég ostobák-e már. Hogy kollektiv összeműködéssel, egymást buzdítva, uszítva, vadítva, fenyegetve képesek-e már minden lehetséges gaztettre.
Megfelelő mennyiségű próba után, melyek közt az elmék elsötétítéséből is tartottak kitűnően sikerült próbákat, a németek megkezdték a háborút."

Gerince hiányzik, a borítótáblák lejárnak.

Kötése meglazult.