Lányi András: Létezik-e? Esszék

Ha valaki szeméttel hordja teli a házát, feltüzeli a padlót és megmérgezi a gyermekeit, elmegyógyintézetbe zárják. Ha ugyanezt egy egész ország teszi, akkor áldozatokat hoz a jólét és a haladás érdekében.
A technológiai-gazdasági világvallás nem az első, amelynek rítusait a kívülálló esztelennek találja, de aligha akad babona vagy előítélet, melynek nevében több életet pusztítottak volna el. Javak tömeges előállítására és elfogyasztására fordítjuk minden időnket, és csodálkozunk, hogy közben folyvást szegényedünk: a földi élet gazdag változatossága a szemünk láttára tűnik el. Az élő vizekből szennyvízcsatornát csináltunk, az erdő pusztasággá, a termőtalaj meddővé, az éltető napfény halálos veszedelemmé lett, a világ nyersanyaggá, s a nyersanyag hulladékká.
Utódaink haraggal és megvetéssel fognak gondolni ránk. Jogos örökségüket herdáljuk el. Azt kérdezik majd: miért éltünk ilyen ostobán?