René Descartes: A filozófia alapelvei

Descartes pályája végén jelentette meg A filozófia alapelvei című munkáját. Ebben a művében foglalta össze mindazt, amit filozófiai kutatásai során felismerni vélt, amit korábbi munkáiban – szétszórtan – megírt, megfogalmazott. Mégsem úgy adta ki a művet, mint saját filozófiájának összefoglalását, hanem mint bevezetést a filozófiába. Ezt annál is inkább joggal tehette, mert az ő filozófiája volt az első újkori, modern filozófia, az ő életművével indult – másodjára – újra a nyugati filozófia története. Ezt az újrakezdést, ezt az elsőséget Descartes maga is érezte. Abszolút elégedetlen lévén az általa egyébként kiemelkedően jól ismert skolasztikus, késő skolasztikus filozófiával, elsősorban arra törekedett, hogy a filozófiát megalapozza. Nem kapcsolódott egyetlen korábbi gondolkodóhoz, "elölről" kívánta kezdeni a filozófiai gondolkodást. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy nem az ontológiából, a lételméletből indult ki (mint a filozófia első megalapítói, a görögök), hanem az ismeretelméletből, amelynek lényegében ő az első igazi nagyja, klasszikusa. Alapkérdése, filozófiájának kiindulópontja az, hogy mennyiben bízhatunk meg ismereteinkben, hol lelünk bizonyosságra tapasztalásaink, tanulmányaink során. A filozófia alapelvei című mű azokkal a passzusokkal indul, amelyek elvezetnek a mindenki által ismert, sarkalatos descartes-i tételhez: "gondolkodom, tehát vagyok". A kételkedés egyetemes (és szükségszerű) tengeréből ez az egyetlen bizonyosságszirt áll ki, minden további filozófiának ez az alapja, és Descartes valóban minden további gondolatmenetét ehhez az axiomatikussá tett (bár több oldalról megalapozott) tételhez képest fejti ki. És így jut el – ismeretelméleti kerülővel - az ontológiához is, amely persze töredékes, igazi kifejtése majd a nyugati filozófia egész története lesz – napjainkig.
Descartes-nak ez a munkája – a legfontosabb filozófiatörténeti főművek egyike, ráadásul mindenki megértheti, követheti, előismeretek nem szükségesek befogadásához. Aki most akarja kezdeni a filozófia tanulmányozását, nem cselekszik rosszul, ha Descartes-tal vág neki.

Legeza Ilona könyvismertetője