Nyíri Kristóf: A hagyomány filozófiája

A hagyomány problémája idestova két évtizede, „Wittgenstein új tradicionalizmusa” című esszém megírása óta foglalkoztat. Annak idején azt hittem, hogy a problémát Wittgenstein megoldotta, s feladatomat abban láttam, hogy a hozzá vezető osztrák eszmetörténeti utat rekonstruáljam. Csalódtam: mint Európa szélén című könyvem (1986) előszavában jelzem, rá kellett jönnöm, hogy az eszmetörténeti rekonstrukció csak előkészítheti, de nem helyettesíti az érvelő elemzést, s célul a hagyomány fogalmának szisztematikus földolgozását tűztem magam elé. A cél távolabbinak bizonyult, mint képzeltem, s az eredmény más lett, mint amire számítottam. Kiderült, hogy noha a hagyományozás és hagyománykövetés a modern társadalomban is szerepet játszik, ez a szerep merőben különbözik attól, amelyet a premodern társadalmakban kellett betöltenie. Jelen kötet a hagyomány problémáját egyszerre több szempontból - a filozófia, a történelem, a szociológia, a politika- és nyelvtudomány oldaláról - próbálja szemügyre venni.