Raymond Aron: Az elkötelezett szemlélő. Beszélgetések Jean-Louis Missikával és Dominique Woltonnal

Raymond Aron (1905-1983) a huszadik század egyik legjelentősebb politikai filozófusa és szociológusa volt. Könyvei, tanulmányai és nem utolsósorban nevezetes vezércikkei, kommentárjai a Le Figaro-ban és a ĽExpress-ben nevét Franciaország határain túl is ismertté tették: számos világhírű egyetem vendégtanára, díszdoktora volt; Kissinger a „tanítómesteré”-nek nevezte.
Aron hűvösnek, „fagyosnak” mondott stílusa mögött szenvedélyes érdeklődés, a szemlélő, az elemző elkötelezett intellektuális passziója munkál: a megértés és az analízis igénye szemben a II. világháború utáni, főleg baloldali értelmiség messianizmusával. A valóság és a valóságból adódó cselekvési lehetőségek feltárása érdekelte a filozófiában és a politikában egyaránt. Számára a liberalizmus nem elvont elveken alapult. A modern társadalmak elemzésével próbálta igazolni a politikai és szellemi szabadelvűséget.
Ez az antikonformista entellektüel, akit a hidegháború beköszönte óta jobboldaliként könyveltek el, bizonyos értelemben, minden kiátkozás ellenére hű maradt önmagához: távolságot tartott mindenféle hatalomtól, még attól is, amellyel egyetértett.
Ez a könyv arra a háromrészes, 1980-ban készült televíziós beszélgetéssorozatra épült, amely Aron és két, akkor a harmincas évei elején járó fiatal ember, egy közgazdász (Jean-Louis Missika) és egy szociológus (Dominique Wolton) között zajlott le a kamerák előtt. (A beszélgetéseket az Antenne 2 csatorna tűzte műsorára.) Két nemzedék szembesült egymással: a kérdezólc kíméletlenül faggatták, provokálták Aront, mert 1968-as szereplőként, kiábrándult, kijózanodott marxistaként őszintén meg akarták ismerni egy magatartás indítékait, titkát.
Az elkötelezett szemlélő rendkívül izgalmas olvasmány: bevezetés Raymond Aron gondolkodásának világába, s egyben a huszadik századról való töprengés analitikus módszereibe.

Szennylapján ceruzás bejegyzések.