Bartók György: Kant etikája és a német idealizmus erkölcsbölcselete

Ezt ​​a munkát a Magyar Tudományos Akadémia 1918-ban a Gorove-díjjal tüntette ki. Az idő mostoha folyása lehetetlenné tette megjelenését. Most, hogy végre mégis csak napvilágot lát, őszinte és hálás köszönetemet sietek kifejezni a M. T. Akadémia és annak Filozófiai Bizottsága előtt, azért a jóindulatért, amellyel művem megjelenése iránt viseltetett.
Kant etikájára vonatkozó felfogásom az akadémiai kitüntetés óta lefolyt 12 év alatt sem változott és Kant etikájának történeti hatásait illetően is ugyanaz a véleményem ma is. Egyes részeket kibővítettem vagy másként fogalmaztam, de az Egészen nem változtattam semmit. Igyekezem szemmel tartani a reájuk vonatkozó irodalmat; úgy vélem azonban hogy nem merült fel egyetlen olyan mozzanat sem az irodalom terén, amely alapfelfogásom megváltoztatására méltán késztetett volna.
A mű, célját tekintve, első sorban nem a történet, hanem a rendszer szolgálatában áll: nem az volt célom, hogy részletekben elmerülve aprólékos történetet adjak, hanem az, hogy a logikai szálak és azok összefüggésének feltüntetése által hozzájáruljak Kant és a német idealizmus szellemi alkatának megismeréséhez. Ebben a tekintetben munkám teljes joggal tart igényt a szellemtörténeti jellegre...