David Hume 1748-ban megjelent tanulmánya az újkori filozófiai racionalizmus Descartes által elindított folyamatának különleges állomása. Kerülve minden homályt és bölcseleti bonyolultságot, a „józan ész”-re támaszkodva mutatja ki az emberi gondolkodás korlátait, a megismerés biztos és bizonytalan tartományait. A Locke- és a Berkeley-féle empirizmus túlzásai nélkül szögezi le: minden eszménk a benyomásokból, a közvetlen érzéki tapasztalatokból ered. Finom elmeéllel – a tévedés lehetőségét is fenntartva – legbővebben az ok és az okozat, a szükségszerűség és véletlen fogalmait boncolja, megállapításai ezeken a területeken a legidőtállóbbak: Bertrand Russel szerint a kauzalitás modern filozófiája voltaképpen Hume-mal kezdődött. Hume elismer ugyan egy „Legfőbb Lényt”, a teológiát és a csodákat azonban a költészet birodalmába utasítja. Álláspontja egyfajta józan szkepticizmus: a biztosnak, kézenfekvőnek hitt ismeretek kritikáját hangsúlyozza szüntelen. Bár némelyek szerint az emberi ismeretről való kritikus nézetei a későbbi irracionalizmus számára nyitottak (Kant közvetítésével) utat: a mai olvasó szellemes, világos, „könnyű stílusban tartott” – bálványromboló – fejtegetéseket kap kézhez.” Legeza Ilona
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Filozófia kategória termékei
David Hume: Tanulmány az emberi értelemről
Fordító:
Kiadás:
Budapest, 1973
Kiadó:
Kategóriák:
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
Terjedelem:
302 p.
Kötésmód:
egészvászon
tartalom:
leírás:
Papírborító nélkül.