"A tizenöt-tizenhat esztendő, melynek vallási történetét e könyv foglalja magában, a kereszténység csecsemőkorának legjobban ismert időszaka. Jézus és a jeruzsalemi ős-Egyház úgy tűnnek szemünkbe, mint egy távoli paradicsom rejtelmes, ködbevesző képei. Másfelől meg Szent Pál megérkezése Rómába, minthogy a Cselekedetek szerzője úgy döntött, hogy ezzel rekeszti be elbeszélését, mély éjszakának a kezdetét jelzi a kereszténység eredetének történetében, melynek sötétjébe csak Nero barbár ünnepélyeinek véres visszfénye és az Apokalypsis villámlása vet némi világosságot. Különösen az apostolok halálát burkolja áthatlan homály. Ezzel szemben Pál térítő útjainak, főként a másodiknak és a harmadiknak az idejét oly okmányokból ismerjük, melyek a legnagyobb értékűek. A Cselekedetek könyve, mely eddig a pontig oly legendás, egyszerre meglehetős szilárdságot ölt; a végső fejezetek, melyek részben egy szemtanú előadását foglalják magukban, az egyetlen teljesen történelmi beszámolással szolgálnak, mely a kereszténység kezdeti koráról birtokunkban van. Ez évek, az ily dolgokban vajmi ritka kedvező esély folytán, kelettel ellátott, feltétlen hitelességű okmányokat hagytak reánk, egy sorozat levelet, melyek között a legfontosabbak megállják a kritika minden próbáját és sohasem ismertek becsúsztatásokat."
Részlet a bevezetőből