Horváth Lajos: Csobánka története

„Nincs két egyforma falu a kerek világon, mint ahogy két egyforma ember sem létezik. A települések eredetüket, történetüket, szerkezetüket, látképüket, tájban elfoglalt helyüket stb. tekintve tehát egyediek. Miközben osztoznak a városok, falvak hazájuk sorsában, aközben sajátságos életet élnek. Bevallott elfogultsággal kimondom, hogy az lenne a legjobb, ha minden településünk monográfiája elkészülhetne. Különös tekintettel 1100 éves honfoglalásunkra (896 – 1996), 1000 éves keresztény államalapításunkra (1000 – 2000) és egyáltalán Európa harmadik évezredének az időküszöbére.
Mindezekkel együtt állíthatom, hogy nagyon meggondoltam, amikor elvállaltam Csobánka történetének megírását. Megtisztelő volt számomra Sánta Ferenc író és Kajtor János csobánkai polgármester (1990 – 1994) ajánlata, hogy rám bíznák ezt a nehéz és felelősségteljes munkát. Nem volt ismeretlen előttem a község története és az a táj, amelyben helyet foglal, hiszen ekkor már húsz éve foglalkoztam Pest megye történetével és meglehetősen hatalmas anyagot gyűjtöttem össze, illetve ismertem meg a Pest Megyei Levéltárban és másutt.
A következő tények és lehetőségek tették vonzóvá a feladatot. A virágzó középkori magyar állam központjához közel fekvő eredeti település, Borony nyilvánvalóan részt vett ebben a virágzásban és már a korai középkortól kezdve népe tagolt, érdekes társadalmat alkotott. Ráadásul a mai Csobánka területén egyéb falvak, Kandé, Garancs, Fedémes is léteztek, melyek történetének felkutatása is szükségessé válik.
Mindezeket a falvakat elpusztította a török hódítás másfél százada. A négy falu helyén azután egyetlen község jött létre, színtiszta rác (szerb) betelepítéssel a Balkánról a török kiűzése utáni évtizedben, melyet Csobánkának neveztek.
A kuruc szabadságharc idején ismét elnéptelenedett, rác lakói délre menekültek, majd a csendesebb időben visszatértek nagyrészt, hogy felépítsék végre Csobánkát.
Nagyon izgalmasnak ígérkezett, hogy a pilisi tájba betelepített svábság spontán beszivárgással, betelepedéssel hogyan változtatta a községet német többségűvé és jellegűvé a 19. századra a magyar állam újraéledő központja közelében. Nem kevés tanulságul szolgált és szolgál a mostani Balkán-háború éveiben, hogy Csobánkán hogyan tudtak egymás mellett élni rácok, svábok, tótok, magyarok és cigányok az elmúlt két évszázadban.”

Ajándékozási bejegyzéssel.