„Az ősi korok megértése mindig izgatott. Könyvtárak böngészése és cédulajegyzetek halmozása meglepő felfedezésekre nem vezet - ezt tapasztalatból tudom. Ifjúkorom egyik merész fordulata volt, mikor a vogul és osztják népköltészeti gyűjtemények egyetlen nyelvi alakjáról készült tízezer cédulámat elégettem. Ezután egészen másképp közeledtem az ősi mondák és énekek szövegéhez, melyek lassanként kitárták előttem kincseiket. A későbbiek folyamán is valami módon személyesen kellett találkoznom azzal a korral, annak tájaival, embereivel, nyelvével, szokásaival, melyet tanulmányozni akartam. Ez a hit és meggyőződés vitt már korán Északra, a finnek, lappok, észtek és izsorok közé. A kutatási és utazási láz később sem lankadt a nomád kort és embert például mongóliai utazásaim alkalmával szinte egy csapásra megszerettem és megértettem.
Ez a megértés indított egyebek közt arra, hogy - az ótörök nyelv elsajátítása révén - az ótörök sírfeliratokat »kőbe vésett eposz«-nak fogjam fel...."
Képes Géza