Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig. Emlékeim

1979-ben volt harminc éve, hogy összevesztem szülőhazámmal. Vastag kötetre rúgna, ha összegyűjteném, mi minden csúnyát összeírtak rólam ezalatt Magyarországon. Sok-sok befeketítés, és - a többi néma csend. Én pedig továbbra is a távolból figyeltem az országot; találkozgattam Párizson átutazó régi ismerősökkel, meg a fiatalokkal is, akik kíváncsiak voltak a harmincas évek egyik túlélőjére... Kénytelen voltam hazát cserélni, meg nyelvet is - ha kultúrát nem is teljesen -, és háromszor újrakezdeni az életet, mindig más és más körülmények között... Egy időben arra gondoltam, hogy emlékirataimnak azt a címet adom: "Elpusztíthatatlan reménysége". Mert azt gondoltam, hogy a remény erősebb nálam. Inkább hitetlen ember vagyok, de... hiszek Istenben. Azt hiszem, meglehetősen tisztán látok, de mégsem adom fel az emberbe vetett reményt..