Kosár
Bajza József
(1804-1858)
Szigorú erkölcsű ember volt. Sem magában, sem másban nem tűrt semmi lazaságot, semmi könnyelműséget. Toldyhoz ifjúkorától nagy, érzelmes, romantikus barátság fűzte; nem csodálkozhatnánk, ha elnéző lett volna hibáival szemben. De éppen ellenkezőleg: nem volt Toldynak szigorúbb kritikusa Bajzánál. Toldy valóságos irodalmi perpetuum mobile volt, eleven, mint a kéneső; rosszul érezte magát, ha nem szervezhetett. De százféle munkája néha összecsapott a feje fölött, s egész életmódjában, magánviszonyaiban is, volt valami kapkodó rendetlenség. Bajza egy életen át próbálta rendre, fegyelemre szoktani. Egyetlen botlását, még a legapróbbat sem hagyta szó nélkül.
Ha Toldy elvesztette a pénztárcáját, Bajza sietett rápirítani: hebehurgya vagy s amellett felelőtlen is, hisz azt a pénzt nem te kerested, hanem az apád!
Toldy szórakozottsága abban is megnyilvánult, hogy néha nem válaszolt Bajza valamelyik levélbeli kérdésére. Ezért is megkapta a zsörtölődő kioktatást: >Én már mondottam, hogy midőn írsz, tedd levelemet elédbe, s nézd meg, mire szükség felelni, mire nem, különben elfeleded.< De komolyabb hibákra is figyelmeztette Bajza a barátját. Egy időben Toldy, nagy híve lévén a szépnemnek, bohémes tombolásba kezdett. Rögtön meg is kapta a magáét: >Mire azon excessusok a rendes élet ellen?<...
