Bajza József: A XIX. század dramaturgiái - Bajza József dramaturgiája

A Nemzeti Színház megalapítása 1837-ben győzelem volt, a több mint félévszázados németellenes harc szükségszerű következménye. A magyar szabadságharc sem 1848-ban kezdődött, hanem jóval előbb, akkor, amikor a polgáriasodó magyar társadalomban tudatosodni kezd a nemzeti eszme, s minden téren érezhetővé válik a zsarnokság nyomása. Az osztrák elnyomás elleni harc legális részét az országgyűlés, a másikat, a tényleges harc előkészítését a haladó értelmiség, az ú. n. "reformnemzedék", a fiatal írók, tudósok, művészek vállalták. E küzdelemben a színészek az élen jártak. Céljuk kettős volt: saját fennmaradásuk és a nemzeti haladás. E kettős harc a német színház elleni küzdelemben kapcsolódott egybe, hiszen e harc kimenetelétől függött fennmaradásuk. Szembenállásuk a német színházzal, a német szellemmel való szembenállást s így a haladás szolgálatát is jelentette. A színházi téren lefolyt harc célja a magyar nyelv fejlesztése volt.. A többszöri, sikertelen színházalapítási kísérlet után, magyar színészcsoportok járták a vidéket, tudatosították a nemzeti nyelv fontosságát. A magyar színészetnek ez a hőskora egybeesik a feltörekvő polgárság romantikus életérzésének kialakulásával, a szabadság-eszmék elterjedésével. Ebben az időben, a 30-as években lett Pest irodalmi központ. Az 1825-.ben alakult Magyar Tudós Társaság, a szellemi harc minél eredményesebbé tételére, magyar darabok kiadásával, idegen darabok fordításával növelte a színészek repertoárját.

Papírja (főleg a borítója) kiszáradt, törékeny