Néhány évtizede még becses reményeket főztünk a technikai, társadalmi fejlődés alternatíváihoz. Mostanára azonban egy veszedelmesen túlpörgetett új- és vadkapitalizmust hoztunk létre. Az életminőség szintje éppúgy visszaesett, mint a kulturális és művészeti ágak becsülete. Nem csoda így, ha e gyűjteményes kötet mindenekelőtt az árnyak képzeteire hivatkozik. Elvégre kortársi környezetünket egyre inkább a hatásvadász, populáris és giccses termékek uralják. S itt a televíziós műsorok, a köztéri alkotások vagy az áruházi cikkek mind, mind érdekeltek.
Akárha egy felsrófolt, hamiskás műfény világban leledzenénk. Már a varázslatos éjjeli csillagszférák is elpártoltak tőlünk, ami bizony éj- és korfogyatkozás. Egy ilyen időszakban kimondatlanul is felerősödik a tárgyformáló művészetek szerepe. Főként a filmes, operatőri munkálkodásé. Csakhogy a jelenlegi összeállítás jobbára a kortárs képzőművészet eredményeivel foglalkozik. Egyrészt ismert és alig ismert alkotók pályájáról olvashatunk, aztán a különféle országos seregszemlék alakulásrendjéről.
Ami itt a korszak- és generációváltás vajúdó folyamata, az másfelől a hagyományőrzés és újítás küzdelmeiben tárul elénk. Közben rendhagyó, műközeli vizsgálódásokkal is találkozhatunk. A szegedi kritikus egyébként közel sem csak a merész, kihívó újításokat respektálja. A csudát. Hanem Széchenyitől tanulva a szelídebb építkezéseket, a termékeny javításokat is tisztesen értékeli. Mert a parazsak fényében is éltető melegség, világosság lakozik.