Hogyha ma élhetne Jeszenyin,
veszettül csüggne az Eszenyin.
Eszenyi: :”Ez tangó…”
Jeszenyin: „Bitang jó!”…
s borzongnál díványuk neszein.
Vágtat a Golfon, és Vasco da Gáma
sejti, hogy otthon egy baszkon a dáma.
„Nejem a dilemmám,
a hülye Magellán
mondta, hogy elég egy vasmacska rája!”
A már nosztalgikus ködökbe vesző szegedi egyetemi éveim óta jelennek meg szertelen gyakorisággal (értsd: ritkasággal) írásaim. – „Szeged” ellenére nem vagyok azonos az ottani kitűnő művészeti író Szuromi Pállal, bár a másikunknak járó olvasói dicséreteket és gyalázatokat Palival később már szó nélkül besöpörtük.
Versek és próza után az itt olvasható bolondságok a negyedik kötetem – amely tán árnykép lenne csak Takács Zoltán zseniális, bennünket a Rabelais-i valósághoz horgonyzó rajzai nélkül.
Szuromi Pál