Radnóti Miklós eclogáinak a sora valójában egy mű fordítással kezdődik: 1938 elején egy kétnyelvű Vergi lius-kiadás számára a költő a IX. eclogát fordította ma gyarra. A műfordítás sikerét ebben az esetben Radnóti, a műfordító megszokott erényein-a szöveg filológiailag pontos értelmezésén és a magyar költői nyelvhez, illetőleg a költő saját nyelvéhez való tökéletes asszimilációján - kívül a rezonanciának Radnóti költői világában megadott gazdag lehetőségei is biztosították.
A bukolikus jelképrendszer árnyalt jelentésváltozások kal végigkíséri Radnóti költészetét.
Ecloga műfaj egyet jelent a bukolikával, idillel. Pásztorok énekelnek benne sorsról, politikáról, szerelemről párbeszédes formában. Az ecloga általában egy letűnt aranykorba való visszavágyódásról szól, illetve annak összevetéséről a jelennel. Radnóti eclogái megrázó és hiteles vallomások, fájdalmas vágyakat megszólaltató, antik formájukban is modern művek. A kis kötethez Trencsényi Waldapfel Imre írt utószót, a Radnóti-kutatás új fázisait tárva fel az eclogákkal kapcsolatban.