Kosár
„Nagyon örülök, hogy április negyedike megszünt ünnep lenni; végre egyszer azon a napon is vehettem sört", mondja Spiró György, a középnemzedék egyik legjelentősebb írója, akinek a szóban forgó nap egyúttal a születésnapja is, idén ünnepeljük a negyvenhatodikat.
Spiró erdetetileg zeneszerzőnek készült, s hegedülni tanult. Országos blattolási versenyt is nyert. Érdeklődése azonban hamarosan a nyelvek, a színház és az irodalom felé fordult...
Spiró György sokak szerint nemzedéke egyik legokosabb tagja. Ha ő mond valamit, arra érdemes odafigyelni. Ha ír valamit, arra még inkább. Új könyvébe 1985 óta írt esszéi, vallomásai és publicisztikái legjavát válogatta. A kötetben a híressé vált nagyesszéken kívül három ciklust talál az olvasó.
Az első témakör helyszíne a szépirodalom csatatere.
A másodiké a színház,
a harmadiké pedig olyasmi, ami életünk szinte valamennyi szeletével kapcsolatos: ezek az írások a televízióról szólnak.
Spiró nagysikerű és némely érintettek szerint fölháborító sorozatban szemlézte a tévé műsorait - s a televíziót, mint jelenséget - a Népszabadság hasábjain.
A szerkesztőség e kötet megjelenése alkalmából (sp)írói nívódíjban részesítette.
