Kosár
Füst Milán gazdag életművében e két mű képviseli a drámai műfajt.
A Boldogtalanok az író ifjúkori alkotása. Mostoha sors hálójában vergődnek hősei, akikben a századeleji magyar kisváros fullasztó légköre elfojt minden nemeset és szépet, s akik, bár szenvedélyek viharzó sodra hajtja őket, nem tudnak kitörni a napfényre. Az író már e korai művében is az élet alapos ismerőjének mutatkozik, megrázó erővel ábrázolja a társadalmi környezet uralmát az egyén felett.
A Negyedik Henrik király talán még mélyebben kutat az emberi lélek titkaiban. A végleteket ragadja meg: gyermeki naivság és világhódító akarat, koldusi megalázkodás és császári gőg, tétovaság és féktelen elszántság, vonzó kedvesség és visszataszító rútság – mindez egy emberben, a középkor egyik legkülönösebb, legmegrázóbb sorsú alakjában. S mégsem csak középkori figura ez a IV. Henrik. A vad indulatok korának e hőségen Füst Milán sok tekintetben mai embert mintáz, bonyolult jellemű, ellentétes szenvedélyekkel telített Henrike talán még jellemzőbb modern korunkra, mint a XI. század primitív világára.
