Mándy Iván: Strandok, uszodák

"Egy férfi ásítozik a földszinti kabinsor előtt. Egy másik a lépcsőn üldögél. A terasz üres A nyugágyak elnyúlnak a reggeli fényben. Ez az ő idejük ... ez még igen. Aztán majd az a tébolyodott roham. Ahogy elragadják őket. Egy öreg nő felfelé mászik a lehetetlenül szűk, kanyargós csigalépcsőn. Olykor kifulladva megáll. Néhány ődöngő alak a tetőn. Honnan ereszkedtek le? Miféle fényből? Az öregasszony felfelé mászik. Odalent egy lány kibújik a papucsából. Indul lefelé a medence lépcsőjén. Egy pillanatra megáll. Belecsúszik a vízbe. Belesimul. Közben már jönnek. Már megindult a menet. Nyomulnak befelé, hogy elfoglalják az uszodát. Csoportosan vagy magányosan. Sietve, szinte rohanva. Vagy éppen lassan, ráérősen. Férfiak és nők. Fiatalok és öregek. A férfi csak egy arcot keres. Egy arcra vár."