Eörsi István: Tragikomédiák

Darabjaim tragikomédiák. Nem tudatosan választottam ezt a műfajt, csak témáimat akartam kibontani. Így hát azt is mondhatnám, hogy a tragikomédia választott engem. Mostanában egyre többünket választ. Poligám hajlamú és kielégíthetetlen. Más szóval: divattá vált világszerte, vagy – előkelőbben – korunk egyik uralkodó műfaja.
Vajon miért?
A tragikomédia a patt-helyzetekből sarjad. Olyan korok kedveznek neki, amikor boszorkányosan áthatja egymást a jó és a rossz, az igaz és a hazug. Különösen a konszolidációk benzingőzös levegőjében virul, A mi kis stabilizációnkban, hogy a remek Tadeusz Rozewicz egyik darabjának címével éljek. A tragikomédia létfeltétele, hogy a hétköznapi élet tömegével lökje felszínre a már-már abszurdnak látszó, de hideg ésszel mégis megfejthető, groteszk helyzeteket és jellemeket...
Igazából csak erre a műfajra érvényes Dürrenmatt általánosnak szánt tétele, amely szerint: „Egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be.”