Hans Bankl: A halhatatlanok is meghaltak egyszer

Megmérgezték-e Mozartot? Miért lett öngyilkos Marilyn Monroe? Mitől őrült meg Nietzsche és mitől van Gogh? A vérbaj pusztította-e Lenint vagy netán Beethovent? Az ilyen kérdések lehetnek tapintatlanok, de tagadhatatlanul izgalmasak és a személyiség, a mű megismerése érdekében választ érdemlők. A művész, a politikus sablonos képe elfedi a köztudatban a hús-vér embert, akinek fejfájása vagy reumája nemegyszer nyomósabban motiválta tetteit, mint az irodalom- és művészettörténészek kikurkászta hatások, a történészek ok-okozat rendszerébe állított késztetések. A géniuszok jobb megértését sokszor nagyon is prózai adatok segítik... Ilyeneknek járt utána Dr. Hans Bankl, jeles osztrák professzor és törvényszéki orvosszakértő, aki szenvedélyes kutatójává vált „történelmi személyiségek betegségeinek és halálának”. Sosem tévesztve szem elől a lényeget, amit magyar példával így jellemezhetünk: Ady szifiliszben szenvedett, ám a szifiliszesekből többnyire nem lesz Ady; ahogy Babits írta Vörösmartyról: lelke „felfelé”beteg. Azaz, a zseni ihletet, sőt erőt meríthet betegségéből, amely az átlagembert átlagos képességeitől is megfosztja.
Bankl, a témájáról oly sokat tudó kutató, az olvasót egyenrangú szellemi partnernek tekinti, elbeszélget vele a mindkettőjüket érdeklő tárgyról, színesen, könnyedén, szórakoztatón, s szinte észrevétlenül – tanítva.