A média szerepe az egész életen keresztül tartó tanulásban. Miért nincsenek ma Öveges professzorok a médiában?

Az életen át tartó tanulás – tartalmát tekintve – nem új keletű fogalom, évszázados hagyományok és példák igazolják azt,
hogy az emberi tudás megszerzésének tanulási (iskolai) időszakán túl mindig fontosnak tartották az egyén folyamatos
tanulását. Ennek kettős oka volt: egyrészt a gyakorlati munka megkövetelte az állandóan változó új kihívásokkal
szembeni folyamatos felkészülést másrészt az egyén objektíve adódó tudás iránti vágya. Ez utóbbit szellemesen
érzékelteti Fridrich Schleger német író és nyelvész (1772-1829) aki szerint „ minél többet tud valaki, annál több a
tanulnivalója. A tudással egyenes arányban nő a nem tudás, vagy inkább annak tudása, hogy mi mindent nem tudunk.”
A jó pap is holtig tanul magyar közmondás alapgondolata is ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik.
Észre kell azonban venni, hogy napjainkban, a XXI. század első éveiben az életen át tartó tanulás szinte közhellyé vált,
nincs olyan tudományos-szakmai konferencia, értekezés, tanulmány amelyben ne jelenne meg ez a kérdéskör.
Fontos tisztázni, hogy nem egyfajta divatirányzat, esetleges kutató „hóbort” áll e jelenség mögött hanem egy objektív
folyamat amely napjainkban, a tudás alapú társadalomban, az új, tudásgazdaság kialakulásában kapott értelemszerűen
kiemelkedő szerepet.
Az emberiség történetében a tudás még soha nem játszott ilyen jelentős és közvetlen szerepet mint napjainkban, a
hozzáadott érték ma egy nemzet versenyképességének alapvető fokmérője, a tudástermelésben és újratermelésben
résztvevő intézmények a társadalom és gazdaság központi szereplőivé váltak.