A társastánc a fiatalok egészséges és természetes mozgási igényének egyik levezetője, kisebb társaságra s egyéni ismeretségre alkalmas szórakozási forma. Míg két-három generációval ezelőtt különösen a leányoknak szinte kizárólagos szórakozása a tánc volt, s úgyszólván csak itt ismerkedhettek meg jövendőbelijükkel, addig a mai fiataloknak sok más alkalom is nyílik mind a szórakozásra, mind az ismeretségre. A tánc mégis a legszélesebb körben kedvelt, s mondhatnánk, gyermekkortól elkíséri az embert élete végéig. A társas táncélet megfelelő irányításával az erkölcsi és esztétikai érzéket erősíteni tudjuk a fiatalokban. Ezért a táncos alkalmak szervezése se pénzügyi kérdés legyen elsősorban, hanem eszköz a fiatalság nevelésére. Nevelni viszont csak úgy tudunk, ha sokkal nagyobb gonddal, alapossággal készítjük elő azokat a táncalkalmakat, amelyeken a fiatalok összejönnek.
A jobb szervezés azonban korántsem jelenti azt, hogy a fiatalok mindenütt tilalomfákkal találják magukat szemben. Ha a táncos rendezvényeken hozzáértő táncpedagógus veszi kézbe az irányítást, aki az új, modern táncokat is ízlésesen, változatos formában mutatja be, helyesen javít a „kinövéseken”, akkor a fiatalok hamarosan inkább tanulni akarnak, s nem nevetségessé válni. Ezért elsősorban nem a kiutasítás, állandó nyilvános rendreutasítás legyen pedagógiai módszerünk, hanem szép, ízléses, változatos táncok bemutatásával, új eszmény nyújtásával győzzük meg a fiatalokat, alakítsunk ki köztük egészséges versenyszellemet.
TÖRTÉNELEM / Művelődéstörténet kategória termékei
Báli tanácsadó. Hogyan rendezzünk bált, táncmulatságot
Szerkesztő:
Kiadás:
Budapest, 1960
Kiadó:
Kategóriák:
Terjedelem:
93 p.
Kötésmód:
papír