Bölcsességek könyve. Aforizmák, szállóigék. III. kötet

Szándék és mentség – Kusza bevezető
Kusza, mert bősége ellenére kusza ez a könyv is, amely kusza századunk szellemét próbálja bemutatni.
– Szóval megint egy aforizmagyűjtemény! – gondolhatja az Olvasó, ha kézbevette ezt a kötetet és – ím – a bevezető ötlik a szemébe. Igaza lesz, meg téved is. Hogy az aforizma nálunk is divatbajött, az tán e sorok írójának is bűne; tekintve, hogy a Bölcsességek könyve első két kötetét (immár öt kiadásban) közreadni bátor volt.
Bátor? A kiadók voltak a bátrak, s eddig megtalálták a számításukat is, ami a magyar értelmiség érdeklődését dícséri: ez tette lehetővé az eddig elfogyott mintegy háromszázezer példányt, melyből az utolsókat a miniszterelnök adta át 1997 elején a parlamenti frakciók vezetőinek, hátha bölcsebbek lesznek. (Lettek?)
Nem szeretnők, ha ez a harmadik kötet csalódás lenne, mert az Ezredvég című válogatásban kevésbé dominálnak a frappáns, sűrített, szellemes, kellemes aforizmák, epigrammák, szállóigék, mint az előző kötetekben. Ez az önmagában megálló gyűjtemény most, évezredünk végén megkísérli összeszedni mindazt, ami a huszadik század gondolkodásában fontosnak tetszik. Legalábbis a szerkesztő szemében, aki több mint fél évszázada gyűjtögeti anyagát. Nos, az előző (1800 után születettek kijelentéseit felölelő) kötet is jórészt a modern gondolkodással foglalkozott – a tévutakat sem kirekesztve –, de bezárult azokkal, akik 1980-ban már halottak voltak; utolsóként (bármily szomorú) Nagy Lászlóval, míg hiányzott Juhász Ferenc. És persze Illyés, megannyi külföldivel együtt. A mostani összeállítás kiegészíti ezt e II. kötetet; nélküle is érvényes, de vele együtt valamelyes teljességet képez.