Hasznos néha feleleveníteni azokat a múltbeli pillanatokat, amelyek az időközben jelenné vált egykori jövőt készítették elő. A tudomány mai haladása gyakran elfeledteti velünk, honnan indultunk, hogy hol tartottunk akárcsak tíz éve az egyetemi oktatásban, a számítógépek alkalmazásában, a mérnöki alkotások elismertetésében – hogy csak néhányat említsünk a tudósokkal készült interjúsorozat témái közül.
Nemcsak a tudományos műhelyekbe kalauzolnak el a nyilatkozatok, hanem életutakat is feltárnak, gondolkodásmódra is rávilágítanak: megmagyarázzák például, miért szerette Rényi Alfréd a dialógust, miért nevezi a radiológusokat az orvostudomány kazánfűtőinek Zsebők Zoltán, miért érez erkölcsi felelősséget a pszichofarmakonokat kutató Knoll József. És a véletlenek játékát is felvillantják olykor a beszélgetések: a véletlenekét, amelyeket – Pasteur szerint – felkészülten kell fogadnia annak, aki hasznot akar látni belőlük.