Mokány József: Európai kaleidoszkóp. Helyzetképek

"Ősz fejjel jövök rá, hogy riportlélek van bennem. Agyam és szemem, mint a beretva vág, s ami mellett más közönyösen megy el, nékem az élmény. Pompázatos színes valóságok. De foglalkozásom se mindennapi. Európát járom. Vannak világvárosok, hová már behunyt szemmel jutok el. Az utazáshoz nem is kell szem. Csupán erszény. Erszényes emlős vagyok, mikor négyféle ország átutazásához szükséges váltópénzt csörgeti pénzeszacskóm. 15 év alatt annyit utaztam, hogy 3-szor megkerültem az egyenlítő hosszában sártekénket. A legjobb Ford-gumi sem bírt volna ennyit. Az ember bírja. A látható, eredmény, hol Tarvizió után jövő meredély, hol a Karsztoktól 1500 méter mélyen alattunk előtűnő Adriai-tenger. Hol, egy szemsugárral átfogható, egymás mellett és egymás tetején lévő kultúra nyomai. Az örök város. Ahol az antik Róma romjain, a középkori pápaság pompázatos gazdasága mellett, a legújabb kor Mussolini Forumjának nézésében elfárad a szem. Mélységek és távlatok, a kivetített idő szemlélése alkalmával, mindig érzem parány voltomat. Mire is vagy képes arasznyi lét! Ezt a csodát az agy termi ki. A lélek kész, de a test erőtlen. Induljunk el valahová e kettővel s nézzük meg Mi Más Másutt! 1936-ot írunk..."