Magyar színháztörténet

Hét esztendő kollektív munkájával készült ez a könyv. Kutatók, a szemléltető és átéltető színjáték szerelmesei, akik egy emberöltőn át faggattak töredékes adatokat, drámaszövegeket, leírásokat, ábrázolásokat, szóban vagy írásban öröklődött hagyományt, hosszú, tisztázó viták eredményeképpen igyekeztek felvázolni a múltba tűnt magyar színjáték történetének tanulságos képét. Próbálkozásukban kevés és fogyatékos előzményre támaszkodhattak. A színházi krónikaírás ugyan együtt indult az első magyar hivatásos színtársulat működésével, és az is igaz, hogy a magyar színjáték története iránti érdeklődés már a múlt század eleién fellobbant. »Nem kevés érdemet szerezhetne az magának Hazai Tudósaink közül, ki a' Magyar országi Játékszínnek első kezdetét meghatározná: a' mellyek előttem esméretesek, örömmel közlöm azokat.” Ezzel a mondattal kezdi az ifjú Horvát István a „Hazai Tudósítások” hasábjain 1806-ban megjelent rövid közleményét, amelyben ismertet egy Theatrumra vonatkozó adatot 1494-ból és egy másikat 1531-ból, megemlíti az általa ismert legrégibb magyar drámákat, „Balassi Menyhárt”-ot és a „Jephtá”-t. Kezdeményezésének csak elvétve akadtak folytatói (Csaplovics, Jankovich, Vchot, Toldy, Gyulai, Ábel), és a század végéig, 1887-ig kellett várakozni, amíg a ma már elavult, hiányos első színészettörténetek megjelentek: Válié és Bayeré. A magyar színjátéknak azóta sem jelent meg teljes és hiteles összefoglaló története.
Jelen mű szerzői korántsem gondolják, hogy a maguk elé tűzött feladatot: a magyar színjáték összefoglaló, részletes történetének megírását ezzel az első próbálkozással teljes egészében megoldották. Nem is oldhatták meg. Azért sem, mert a magyar színjátéktörténet adatai még mindig nincsenek kellő alapossággal feltárva, összegyűjtve és rendszerezve, hiszen az intézményes és rendszeres magyar színjátékkutatás alig egy évtizedes. Addig csupán egyes kutatók egyéni lelkességének és szorgalmának köszönhető a magyar színjátéktörténet egyik vagy másik szakaszának megvilágítása. E munka íróit minduntalan megtorpanásra kényszerítették a máig felderítetlen „fehér foltok”.