Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában

Kalandos kukucska, ennek nevezném a „Telihold a Kilimandzsáró felett”, a „Tűzözön és hóvihar” és a „Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában” című könyveim műfaját.
Az ember jár-kel a világban, bekukucskál ide, bekukucskál oda, változó benyomások érik, melyek hatására gondolatsorok, vélemények formálódnak és olyan összefüggések világosodnak meg, amelyek egy helyben ülve sosem mutatkoznának.
Az ember jár-kel a világban, bekukucskál ide, bekukucskál oda, mert ugye arra a mai rohanás mellett nincs idő, hogy a nagyon érdekes helyeken, témáknál hosszan elidőzzön.
Az események sora viszont izgatja a fantáziát, a látványok változatossága újabb ismeretek megszerzésére ösztönöz és mindezek hatására saját életének és környezetének egy-egy momentuma újra felbukkan, amely ilyenkor gyakran átértékelődik, más színt kap.
Aztán amikor az ismeretek halmaza az emlékezés erejével képessé válik összeötvözni a múltat a jelennel, hirtelenjében sokkal kézzel foghatóbbá, átláthatóbbá válik a világ és felszabadultabb lesz a gondolat.
A gondolkodás szabadsága szüli a manipulálatlan véleményt, mely az értelmes élet egyik alapja, a normálisan működő világ fontos záloga.
A kaland pedig maga az élet sora a világban, hisz a nagy kaland már ott kezdődik, amikor anyáink erejével átkerülünk a szorongató, forró alagutakon, és ott végződik, amit pontosan meg sem fogalmazhatunk, hisz meg sem érthetünk...
A kalandos kukucskán tartsanak hát velem, aztán amikor elfogy azén mondókám, folytassa ki-ki kedve és vérmérséklete szerint a kedves kukucskál és ha felfedez valamit, amit addig nem ismert vagy nem látott, bátran mondja el környezetének.
A tapasztalatok szülte véleményét mondja el bátran, hisz egyedül így formálódik, így lesz érthetőbb, elviselhetőbb a világ és válhat egyre gazdagabbá életünk.