Az aforizma gyufafejéhez a dörzsölőfelületet az olvasó hangulata adja, ez pedig ugyanegy személyben is folyton változik. A hangulat és képzelet játékának gyermekét ne tedd, kedves olvasóm, a tudomány vagy a gyakorlati élettapasztalat szigorú, pontos, de sivár mérlegére, mint valami iskolás tankönyvbe illő, általánosan elismert igazságokat!
Bírálatot kértem néhány neves embertől e munkámról. Mindegyik megjelölt tíz-húsz legjobb és ugyan annyi kihagyni való gondolatot. Ugyanazokat egyik kidobásra ítélte, másik pedig a legjobbak közé sorolta. Ezért hagytam meg néhányat, melyek olvasásakor fejerdet rázod.
Valószínűleg ezerszer elhangzott kijelentéseket, vagy csak egyes esetekben helytálló fél-igazságokat adok itt és mégis útra merem bocsátani kis munkámat abban a reményben, hogy sikerül olvasómat megkímélnem: nem botlik olyan kövekbe, melyeken én majdnem lábamat törtem. Harmóniára vágyó lelkeknek talán tudok néhány vigasztaló eszmét adni.
Olvasás közben néha ráismersz társaságod mosolyra késztető hibáira.