Perlaky Lajos: A szív filozófiája. Lirai filozófia

Gondkorszakban élünk. Az emberek arca egyre szomorúbb, homlokuk egyre ráncosabb a megsokaso dott gyötrelmek miatt, az agyongondolkozott homlok mögött a legsúlyosabb kérdések ülnek. Nincs ember, aki visszavonulhatna a históriától, a kor világtörténelméből a legkisebb tűzhely legkisebb embere sem menekülhet.

A lángoló viszályban, amely egyre vadabbul és halálosabban terjed a bevérzett földön, ahol ágyútor kok ítéletnapja fenyeget, ahol a levegőben pacsirták helyett halálthozó gépsasok röpködnek - háztűz helyek mélyén megbúvó családok lelkük mélyén kér dik: hogy tudjam elviselni az életet?... mit tegyek, hogy lelkileg össze ne essem? Igen, a fegyverek egyelőre mindent szétvernek,

minden robbanó gránáttal az emberi érzéskultúra egy egy darabja pusztul el, ... nap nap után ijesztő híre ket hallunk a csaták hajlásairól és mégis az élet örök joga: enni kell!... pihenni kell!... szeretni kell!... Élnünk kell a máért, a tegnapért, a bizonytalan holnapért!