Cholnoky Jenő: Afrika. I-II. kötet

"Érdekes dolog, hogy Afrika északi részén az emberi művelődés egyik legrégibb és legnagyszerűbb szülőhelye fejlődött ki, t. i. Egyiptom s hogy az ókori, sőt a renesszánszkori művelt népek is Afrika partjaihoz közel éltek, temérdek vonatkozásuk volt a kontinenssel és mégis valamennyi kontinens közül ennek a megismerése fejlődött leglassabban. Ennek oka egyrészt az, hogy a Földközi-tengertől délre mindjárt a Szahara kezdődik. Ezen áthatolni mindig igen nehéz feladat volt, még a vakmerő spanyol kalandorokat, az úgynevezett conquistadorokat is visszariasztotta. Másodszor pedig a kontinens partjainak megismerése után meggyőződtek róla, hogy Afrika belsejében nincsenek művelt, gazdag népek, nincsen olyan ország, amelyet meghódítani és kirabolni vagy kiuzsorázni érdemes lett volna. A kontinens belsejébe való behatolást nagyon megnehezítette az, hogy Afrikának minden folyója vízeséseken át fut le a tengerbe, egyik sem jó, összefüggő hajózó út. Dél-Amerika belsejének legnagyobb részét úgy ismerték meg, hogy a folyókon hajóztak fölfelé. Így jutott be messze a kontinensre Humboldt Sándor is. Afrikában ez nem lehetséges..."