Csukás Zoltán: Baromfitenyésztés. A tyúk-, a gyöngytyúk-, a pulyka-, a kacsa-, és a lúdfajok tenyésztéstani ismereteinek kompediuma

Valamely tenyésztési ágnak a többihez viszonyított gazdasági jelentőségét egyebek között azzal szokták mérni, hogy a benne rejlő érték a nemzeti vagyonnak mekkora hányadát teszi ki, hozadékával a nemzeti jövedelemhez milyen mértékben járul hozzá, a belső fogyasztást és a feldolgozó ipart mennyiben látja el, mennyi munkáskezet foglalkoztat, külföldi fizetési eszközökhöz, s ezáltal iparunk nyersanyaggal való ellátásához milyen mértékben juttat bennünket? Ha csak ez utóbbi szempontot vesszük szemügyre, akkor megállapítható, hogy a két világháború között voltak évek, amikor a baromfitenyésztés kiviteli értéke az összes kiviteli értéknek több mint 13%-át, a mezőgazdasági kiviteli értéknek több mint 24%-át, s az állattenyésztés kiviteli értékének kereken a felét (49,8%) tette ki. Teljesen megokolt tehát az a gondoskodás, amelyben tervgazdálkodásunk baromfitenyésztésünket részesíti. Teljesen megokolt az az álláspont, hogy állattenyésztésünk irányítói a baromfiról ugyanolyan szintű ismeretekkel rendelkezzenek, mint az emlősök tenyésztéséről. S végül megokolt az a kívánság, hogy mindezek érdekében az egyetemi képzéshez megfelelő tankönyv, illetőleg kézikönyv álljon rendelkezésre. A hazai baromfitenyésztés nem nélkülöz ugyan magas színvonalú szakmunkákat (Manninger-Kotlán: A szárnyas baromfi fertőző és parazitás betegségei, Szakál: Háziszárnyasok bonctana), sem pedig gyakorlati irányú könyveket (főként Hreblay, Winkler, Bakoss, Báldy munkái) és eredményes hazai nemesítőket (Szalay stb.). Hiányzik azonban az utolsó 20 év kutatásainak és tapasztalatainak korszerű összefoglalása. Ebben a törekvésben támaszkodtam korábban kiadott könyvemre, kísérleteimre és az irodalomra.