Gál Zsuzsa: Feleség voltam New Yorkban

Mit tegyen az újságírónő, ha „csak” feleség lehet abban a városban, amelyet mi itt Európában szinte Észak-Amerika jelképének, az amerikai életforma megtestesítőjének tekintünk? Úgy él, mint sok millió asszony, s miközben ellátja a háztartást, bevásárol, főz, mos és takarít (természetesen mindezt amerikai módra), bőségesen marad ideje arra, hogy felfedezze New Yorkot. Jár-kel a belváros utcarengetegében, drága és olcsó áruházakban, üldögél a strandon, utazik a subway-n, megnézi a „világ legnagyobb” világkiállítását, és emeleti ülésről a Metropolitan opera előadását, felkutatja az ingyenkönyvtárat, s megkeresi, hol szórakoznak New York „dühöngő fiataljai”, „rácsodálkozik” a technika ezernyi apró és nagy vívmányára.
De arról is ír, ami a sok nagyszerűségből pótolhatatlanul hiányzik: a dollárhajszában elveszett emberségről, s arról, hogy az amerikai átlagpolgár általában jól él ugyan, de nem szépen. S az első hónapok után nőttön nő a honvágy, a napfényes oldalak mellett felbukkannak és sűrűsödnek az árnyékos zugok.