Katherine Anne Porter: Bolondok hajója

Egy német hajótársaság Vera nevű gőzöse 1931 augusztusában kifut a mexikói Veracruz kikötőből, s közel háromheti utazás után kiköt a németországi Bremerhavenben. A fedélzeten félszáz utas: amerikaiak, mexikóiak, spanyolok, svájciak, a legtöbben németek. Lent a fedélközben nyolcszáz ember, férfiak, nők, gyerekek megalázó nyomorban és zsúfoltságban: kubai ültetvénymunkások, akiket hazatoloncolnak európai hazájukba. E két világ csak látótávolságból érintkezik egymással, s bár a regény lényegében az első osztályú utasokról szól, minduntalan felvillan - s szimbolikus feszültséget teremt - a fedélköz "lenti" világa. Fent a társadalom szinte valamennyi rétegét képviseli egy-egy utas: akad köztük gyártulajdonos és arisztokrata, kishivatalnok és tanár, festő és táncos - az utazás összezártságában szinte fokozottan egyedi és mégis időtlenné emelt embertípusok. Az író ezt a félszáz alakot, sorsot összefonva, belülről és kívülről ábrázolja. Esemény szinte alig történik a hajóúton, csak szerelmek, pletykák, gyűlölködések és szimpátiák, találkozások és szétválások - tele izgalmakkal és feszültséggel. A regény leglényegesebb mozzanata, hogy itt 1931-ben egy német hajón, miniatűr formában jelen van a későbbi hitleri Németország. A német utasok jellemében szétszórtan már mindazok az erők megjelennek, amelyek két évvel később a fasizmust hatalomra juttatták: önteltség, gőg, érzelmesség, tehetetlen intellektus, antiszemitizmus.