Robertson Davies: Lázadó angyalok

A torontói egyetemen a tüneményes és tehetséges, cigány-lengyel származású Maria óvatlanul elejt egy megjegyzést vezető tanárának, az általa bálványként imádott Hollier professzornak, aki ezen annyira felbuzdul, hogy nyomban magáévá teszi tanítványát. Maria ugyanis elárulta neki, hogy édesanyja, a háború előtt Magyarországról elszármazott cigányasszony ismer egy ősi, mindeddig titokban tartott eljárást, amellyel meg lehet gyógyítani a fáradt hegedűk hangját...
Így kezdődik a történet, amelyben a "lázadó angyalok" - a középkori hiedelmeket és boszorkányságot kutató Hollier, az emberi ürülékből a személyiségjegyekre következtető, s magát ezért a Nobel-díj várományosának tartó Froats, a luciferi alkatú homoszexuális filozófus, Parlabane és a többiek egy eltűnt Rabelais-kézirat kapcsán olyan bonyodalmakba keverednek, amelyeket hajmeresztő gyilkosság és öngyilkosság tetőz be. Az izgalmas krimielemek mellett van persze szerelmi szál is: a doktorátusára készülő Maria szépséges és mohó tudásvágya sokakban vonzalmat ébreszt, s noha a mama keverte varázsitalt nem az issza meg, akinek szánták, végül minden elrendeződik. A regényben ugyanakkor a középkor szellemisége, a cigány folklór, a mágia, a vallásos elméletek, a zene és az irodalom is fontos szerepet játszanak, a szatirikusan ábrázolt egyetemi mikrovilág csupán a bölcsője annak a végtelenül tág világnak, amelyet az egymásnak feszülő eszmék és rögeszmék, babonák és titkos tudományok tárnak fel előttünk.